Esős nap eredménye

Mivel reggel óta esik, jobb dolgom nem lévén befejeztem Ruby portéját. Lenne még mit finomítgatni, igazából szerintem ahányszor kézbe venném, annyiszor javítanék bele. :D

Adrinál majd beszkenneljük, és úgy is felteszem.
Bloom képéhez hozzáfogtam, kész a vázlat. Színes ceruzát ragadok hozzá, bár még sosem próbáltam. :)

Mindennapi állatságok.... :)

Felvezetés nélkül belevágok: Déva a legtürhőbb kutya akit ismerek. :D Délután becsuktam a kennelbe a lányokat, amíg elmentem a boltba. (Kénytelen vagyok, mert Déva és Ruby kimászik utánnam, Cicu meg csak úgy szimplán kifér...) Mikor visszaértem, megláttam Mary oldalát hogy saras. Ráncoltam egyet a homlokomon, nem értettem hisz téglás a kennel alja..Ekkor megláttam hogy a lapos tetős kutyaház szélén, és a bejáratnál lévő hőszigetelő függönyön is barna lefolyás van. Összeállt a kép nagyon gyorsan. Déva szokott fent aludni, valószínűleg felzabált egy adag kutya-outputot, rájött a hányás és lehányta szegény öreglányomat a háztetőről. :D Szegény hátbahányt Maryke dörgölődzött a fűbe, aztán leslagoztam. Kicsit olyan volt mint a Macskajajj című filmben...
Most hogy nyári szabin vagyok, elég sokat haladtam Ruby portéjával, ha kész lesz hozom megmutatni. A kezem sajnos egyre jobban fáj, doki lesz ennek a vége... Már kb. 1,5 éve halogatom... :(
Sokminden nem történt velünk. Hozok pár képet, Bloom szokott vigyázni Mesikére. :) Nem engedi a kapuhoz és a kutyák helyéhez sem. Ez fontos, mert Mesike pici nyuszi kora óta kutyák között van, és nem fél tőlük... Mary vagy Déva simán levenné a kabátot róla. Ruby is terelgeti, de ő lehet "eljátszaná" a nyufit, Cicu meghát szerelmes belé, de vigyázni: na azt nem tud rá. :D

Volt, aki megjegyezte hogy "szegény nyuszi", de aki ismeri Pöttyömet, az tudja hogy nem bántana semmilyen állatot. Libabőrös vagyok még mindig ha arra a  vasadi napra visszagondolok... Talán 3. alkalommal látott Pötty birkát, Barbiéknak volt 3 vagy 4, idősebb barija. Az egyik annyira le volt gatyásodva, hogy kihozták a kerítésen kívülre, szegény bari meg csak elfeküdt. Bloom figyelemmel kísérte az egészet, majd odasompolygott, és lefeküdt a bari mellé... :O Esze ágában se volt molesztálni, a többi kutyát is rendre elzavarta a környékükről is. Sajnálom hogy akkor nem készült kép. Valahogy érzik ha beteg, idős vagy túl fiatal állattal van dolguk, és úgy viszonyulnak a helyzethez.
Csináltam egy friss csoportképet, íme:

Az ilyen össznépi csoportképek úgy készülnek hogy lábhoz hívom eggyesével a kutyákat, és mindig csak annyit lépek arrébb hogy szorosan a másik mellé feküdjön. Ruby, Déva, Bloom és Mary már feküdt, szóltam Cicunak hogy jöjjön oda hozzám. És ekkor váratlan és vicces dolog történt. :D Cicu nem hozzám jött, hanem beült a többiekhez, pedig nem minden nap van csoportkép-fotózás. :D Nem hülye ez a kiskutya,na. :D

Más:
Úgy két hónapja elkezdtem fogyózni, na ne ilyen turbó diétára meg egyéb, gyors fogyást ígérő csodaszerre gondoljatok. Eddig 6 kilótól szabadultam meg, az havi 3 kg. Elvileg az egészséges és legfőképp tartós fogyás valahogy így alakul. Szedtem elő régebbi ruhákat és elmondhatatalanul boldog voltam, mikor próbálgattam. :)))))

Kikkutyám... :(

Délután a kutyák kint bogarásztak, páran a körte fa alatt. Össze szokták szedni a lepotyogott körtét,most is így történt.Cicu keresgél, egyszer csak sivalkodva szalad felém, közben meg-megáll, prüszköl nagyon erősen,sokat, dörzsöli a kis lábával az arcát... Mikor odaér, látom folyik a vér az orrlyukánál, kicsit fel is püffedt a jobb oldalon. Rögtön eszembe jutott D tavaly nyári akciója a darázzsal... Bloom és Déva viszont nem tudta Cicu viselkedését hova tenni, támadólag léptek fel válaszul. Felkaptam a kiskutyát, bent letettem a konyhában, tejbe öntöttem egy fiola calcimuscot, megvártam míg a prüszkölés-dörgölés abbamarad. Egy-két kortyot tudott inni, és újrakezdte. Megint vártam, megint tudott inni pár kortyot... Nagy nehezen elfogyott a tej, bújt hozzám. Az orrán még mindig megjelent pár csepp vér, nyalogatta, bújt az ölembe. Beduzzadt az orrlyukánál, persze bepánikolt hogy nem kap levegőt, én is bepánikoltam volna... :( Egyszer csak rájött hogy szájon át is tud lélegezni, ekkor megnyugodott. Befúrta magát az ölembe, biztonságban érezte magát. Azért ez nagyon jó érzés, hogy a kutyáim szeretnek annyira hogyha bajban vannak, rögtön hozzám jönnek segítségért. Nagyon szoros a kötődésünk, szinte tudom mikor mire gondolnak.

Szóval szegény kikkutyám, aki addig szalad míg le nem merül az akksija, így feküdt a konyhában:

Bloom és Mary szülinapját is megünnepeltük, Pötty 6, Maryke 8 éves lett. Tegnap megcsináltam Ruby portréjáról a vázlatot, a fázisokról is hozok majd képet:

Nagyon jónak érzem ezt a rajzpapírt, kifejezetten grafitrajzhoz találták ki. Nagyon selymes a felülete, szinte akadály nélkül siklik a ceruza rajta. A vázlatkészítés közben nem bírtam ki, pár helyen használtam a nemrég Debrecenből vásárolt Derwent elektromos radírt. Hát jajj, nagyon jónak tűnik. :))))) Általában megpróbálok úgy rajzolni hogy ne kelljen javítani, de ezzel nagyon precízen lehet, ha mégis szükséges.

László-napoztunk.

Adott az én életem egyetlene, aki történetesen a László nevet kapta. :) Nevenapjára készítettem egy csokis-tejszínes tortát. Két piskótalap közé került a krém, ebbe negyedelt eperdarabok kerültek. Kívül bevontam tejszínhabbal, az oldalát reszelt milka tejcsokival díszítettem. A tetejének a szélét körbepöttyöztem tejszínhabbal, apróra darabolt tejcsokival beszórtam. Tettem rá csokiba mártott epreket. A László nevet sütőpapírra írtam olvasztott csokival, majd fagyisdoboz tetejére csúsztattam. Be a fagyóba pár percre, aztán mehet a sütire. Sokféle mintát meg lehet csinálni ezzel a módszerrel.
Beszéljenek helyettem a képek. Sajnos vakusak, mert 8 körül tortáztunk, és fény már nem volt.

Mutatok egy boldog Jagert, átköltözött sógornőmhöz. Köszönöm Adri hogy ilyen szuper gazdija lettél, igazán boldog most a kis büdös úgy látom. :)

Fényképeztem még nála Bélát, a tekit és a két ideiglenes kutyáját is, Szintát és Pulcsit. Szinta és Pulcsi gazdát keres, ha megtetszett valamelyikük akkor a Kéz a mancsért egyesületnél érdeklődhet. :)

We're back!

   

Mint a cím is mutatja, újra írni fogom a blogot. :)

Déva 17.én 3 éves lett. Isten éltessen kiskutyám, köszönjük hogy vagy Nekünk! :) Ennek örömére kapott egy K9-es power hámot, nagyon régen szerettem volna Neki venni. Volt ünnepi vacsora, meg húsos csont rágcsálni. Elmentünk sétálni a határba, Déva, én és Eni. Szerintem D ennek örült a legjobban, nem kellett rajtam osztozkodnia a többi kutyával. :D Akkora nyulak voltak a határban hogy a szemem is kigúvadt. :D Dé csak megnézte őket, de nem ment utánnuk. Ő ilyen. Ilyen kis lábatlankodós, mindig anya 1-3 méteres körzetében tartózkodó büdös dög. :D Szóval így néz ki egy 3 éves, nem "küllemre-tenyésztett" németjuhász szuka, aki számomra az etalon juci természetesen...<3

19.-én elmentünk immár 3. alkalommal a Karitasz abonyi táborába, gyerekeknek bemutatózni. Beszélgettünk a kutyatartásról, a felelősségről, illetve a kutyatámadáskor teendőekt is elmondtam a gyerekeknek. Ruby és Bloom volt az "áldozat", bár szívesen áldozzák fel magukat a jó cél érdekében. Nagyon vártak bennünket, többen már tudták hogy Ők azok a nagyon okos kutyák. :DRubynak a kézenállása, Bloomnak a kukucskálása és az ölelése tetszett a legjobban. A végén mindenki dobhatott nekik frizbit, öröm vót' és Bódottág'. Hazaérünk, a két bodri beájult a fal tövén, én meg melléjük. Dögmeleg volt, de ha Kellynek voltak hősei, hát az enyémek is annak minősülnek.

Cicuka augusztusban egy éve hogy velünk van, nagyon szépen halad a bizalom útján. Testre is kikupálódott, nagyon édes kiskutya.

Bloom viharfóbiája odáig mérséklődött hogy a vihar már felettünk dörgött, de szépen megvacsorázott. Mikor hozzám került a nagyon messzi dörgésekre is kigübbedt a szeme, bújt a lehető legméllyebb, legsötétebb lyukba, csurgott a nyála és szétesett az agya teljesen. Szó szerint rettegett...A napokban a kedvenc képem róla:

Ez lesz a következő rajzom, egyben egy tesztporté is. Vettem 24 színárnyalatú, famentes grafitrúd készletet végre, juppí. :D Nagyon szépek a színei, kontrasztosak, kooh i noor termék egyébként.

Maryke és Ruby se maradjon ki, hozok Róluk is egy-egy friss képet:

 

Nemrég hajnalban kimentem a kertbe, csak úgy. Élveztem a napfelkeltét, lőttem pár képet, élveztem a csendet.

Egyenlőre ennyi... Sziasztok, ha még nem halt ki teljesen az olvasóim listájáról mindenki. :)