László-napoztunk.

Adott az én életem egyetlene, aki történetesen a László nevet kapta. :) Nevenapjára készítettem egy csokis-tejszínes tortát. Két piskótalap közé került a krém, ebbe negyedelt eperdarabok kerültek. Kívül bevontam tejszínhabbal, az oldalát reszelt milka tejcsokival díszítettem. A tetejének a szélét körbepöttyöztem tejszínhabbal, apróra darabolt tejcsokival beszórtam. Tettem rá csokiba mártott epreket. A László nevet sütőpapírra írtam olvasztott csokival, majd fagyisdoboz tetejére csúsztattam. Be a fagyóba pár percre, aztán mehet a sütire. Sokféle mintát meg lehet csinálni ezzel a módszerrel.
Beszéljenek helyettem a képek. Sajnos vakusak, mert 8 körül tortáztunk, és fény már nem volt.

Mutatok egy boldog Jagert, átköltözött sógornőmhöz. Köszönöm Adri hogy ilyen szuper gazdija lettél, igazán boldog most a kis büdös úgy látom. :)

Fényképeztem még nála Bélát, a tekit és a két ideiglenes kutyáját is, Szintát és Pulcsit. Szinta és Pulcsi gazdát keres, ha megtetszett valamelyikük akkor a Kéz a mancsért egyesületnél érdeklődhet. :)

We're back!

   

Mint a cím is mutatja, újra írni fogom a blogot. :)

Déva 17.én 3 éves lett. Isten éltessen kiskutyám, köszönjük hogy vagy Nekünk! :) Ennek örömére kapott egy K9-es power hámot, nagyon régen szerettem volna Neki venni. Volt ünnepi vacsora, meg húsos csont rágcsálni. Elmentünk sétálni a határba, Déva, én és Eni. Szerintem D ennek örült a legjobban, nem kellett rajtam osztozkodnia a többi kutyával. :D Akkora nyulak voltak a határban hogy a szemem is kigúvadt. :D Dé csak megnézte őket, de nem ment utánnuk. Ő ilyen. Ilyen kis lábatlankodós, mindig anya 1-3 méteres körzetében tartózkodó büdös dög. :D Szóval így néz ki egy 3 éves, nem "küllemre-tenyésztett" németjuhász szuka, aki számomra az etalon juci természetesen...<3

19.-én elmentünk immár 3. alkalommal a Karitasz abonyi táborába, gyerekeknek bemutatózni. Beszélgettünk a kutyatartásról, a felelősségről, illetve a kutyatámadáskor teendőekt is elmondtam a gyerekeknek. Ruby és Bloom volt az "áldozat", bár szívesen áldozzák fel magukat a jó cél érdekében. Nagyon vártak bennünket, többen már tudták hogy Ők azok a nagyon okos kutyák. :DRubynak a kézenállása, Bloomnak a kukucskálása és az ölelése tetszett a legjobban. A végén mindenki dobhatott nekik frizbit, öröm vót' és Bódottág'. Hazaérünk, a két bodri beájult a fal tövén, én meg melléjük. Dögmeleg volt, de ha Kellynek voltak hősei, hát az enyémek is annak minősülnek.

Cicuka augusztusban egy éve hogy velünk van, nagyon szépen halad a bizalom útján. Testre is kikupálódott, nagyon édes kiskutya.

Bloom viharfóbiája odáig mérséklődött hogy a vihar már felettünk dörgött, de szépen megvacsorázott. Mikor hozzám került a nagyon messzi dörgésekre is kigübbedt a szeme, bújt a lehető legméllyebb, legsötétebb lyukba, csurgott a nyála és szétesett az agya teljesen. Szó szerint rettegett...A napokban a kedvenc képem róla:

Ez lesz a következő rajzom, egyben egy tesztporté is. Vettem 24 színárnyalatú, famentes grafitrúd készletet végre, juppí. :D Nagyon szépek a színei, kontrasztosak, kooh i noor termék egyébként.

Maryke és Ruby se maradjon ki, hozok Róluk is egy-egy friss képet:

 

Nemrég hajnalban kimentem a kertbe, csak úgy. Élveztem a napfelkeltét, lőttem pár képet, élveztem a csendet.

Egyenlőre ennyi... Sziasztok, ha még nem halt ki teljesen az olvasóim listájáról mindenki. :)