Délután a kutyák kint bogarásztak, páran a körte fa alatt. Össze szokták szedni a lepotyogott körtét,most is így történt.Cicu keresgél, egyszer csak sivalkodva szalad felém, közben meg-megáll, prüszköl nagyon erősen,sokat, dörzsöli a kis lábával az arcát... Mikor odaér, látom folyik a vér az orrlyukánál, kicsit fel is püffedt a jobb oldalon. Rögtön eszembe jutott D tavaly nyári akciója a darázzsal... Bloom és Déva viszont nem tudta Cicu viselkedését hova tenni, támadólag léptek fel válaszul. Felkaptam a kiskutyát, bent letettem a konyhában, tejbe öntöttem egy fiola calcimuscot, megvártam míg a prüszkölés-dörgölés abbamarad. Egy-két kortyot tudott inni, és újrakezdte. Megint vártam, megint tudott inni pár kortyot... Nagy nehezen elfogyott a tej, bújt hozzám. Az orrán még mindig megjelent pár csepp vér, nyalogatta, bújt az ölembe. Beduzzadt az orrlyukánál, persze bepánikolt hogy nem kap levegőt, én is bepánikoltam volna... :( Egyszer csak rájött hogy szájon át is tud lélegezni, ekkor megnyugodott. Befúrta magát az ölembe, biztonságban érezte magát. Azért ez nagyon jó érzés, hogy a kutyáim szeretnek annyira hogyha bajban vannak, rögtön hozzám jönnek segítségért. Nagyon szoros a kötődésünk, szinte tudom mikor mire gondolnak.
Szóval szegény kikkutyám, aki addig szalad míg le nem merül az akksija, így feküdt a konyhában:
Nagyon jónak érzem ezt a rajzpapírt, kifejezetten grafitrajzhoz találták ki. Nagyon selymes a felülete, szinte akadály nélkül siklik a ceruza rajta. A vázlatkészítés közben nem bírtam ki, pár helyen használtam a nemrég Debrecenből vásárolt Derwent elektromos radírt. Hát jajj, nagyon jónak tűnik. :))))) Általában megpróbálok úgy rajzolni hogy ne kelljen javítani, de ezzel nagyon precízen lehet, ha mégis szükséges.
