Borús kilátások

Talán észre sem venni hogy nem vagyok, nem írok..nem olvasok....Némán szemlélem a világot, figyelem a körülöttem kavargó embermasszát. Egymással nem törődve, egymáson átgázolva törtet mindenki a saját kis célja felé. A héten voltam a gerincemmel röntgenen, sajnos semmi jót nem mondhatok. Ne emeljek, ne hajoljak, ne mozogjak..kérdem én:élni még élhetek,megengedik? Hogy szeressem a gyerekem, ha fel sem vehetem? Hogyan játszunk együtt ha nem futhatok? Két hete megint olyan nap volt, mikor képtelen voltam felkelni, a fájdalom visszalökött az ágyba és lüktetett, hasogatott mindenem. A változatosság kedvéért a jobb lábam hasznavehetetlen volt, mintha nem is az enyém lett volna. Nem sajnáltatom magam, csak hogy értsétek miért nem vagyok mostanában. Ha eltelik az a pár nap, szinte a régi mivoltom kapom vissza. Eldöntöttem hogy orvosok helyett elmegyek az egyik ismerősünkhöz, aki természetgyógyász és csontkovács is. Remélem helyrepofoz valamilyen szinten, nem szeretném hogy a vasadi frizbiverseny Déva első és utolsó versenye legyen, mert én nyomorultkodok...A családom és négy kutyám vár vissza, a régi, mozgalmas életbe, szóval Talpra Magyar! :) Majd jelentkezem még.