Mint a cím is mutatja, újra írni fogom a blogot. :)
Déva 17.én 3 éves lett. Isten éltessen kiskutyám, köszönjük hogy vagy Nekünk! :) Ennek örömére kapott egy K9-es power hámot, nagyon régen szerettem volna Neki venni. Volt ünnepi vacsora, meg húsos csont rágcsálni. Elmentünk sétálni a határba, Déva, én és Eni. Szerintem D ennek örült a legjobban, nem kellett rajtam osztozkodnia a többi kutyával. :D Akkora nyulak voltak a határban hogy a szemem is kigúvadt. :D Dé csak megnézte őket, de nem ment utánnuk. Ő ilyen. Ilyen kis lábatlankodós, mindig anya 1-3 méteres körzetében tartózkodó büdös dög. :D Szóval így néz ki egy 3 éves, nem "küllemre-tenyésztett" németjuhász szuka, aki számomra az etalon juci természetesen...<3
19.-én elmentünk immár 3. alkalommal a Karitasz abonyi táborába, gyerekeknek bemutatózni. Beszélgettünk a kutyatartásról, a felelősségről, illetve a kutyatámadáskor teendőekt is elmondtam a gyerekeknek. Ruby és Bloom volt az "áldozat", bár szívesen áldozzák fel magukat a jó cél érdekében. Nagyon vártak bennünket, többen már tudták hogy Ők azok a nagyon okos kutyák. :DRubynak a kézenállása, Bloomnak a kukucskálása és az ölelése tetszett a legjobban. A végén mindenki dobhatott nekik frizbit, öröm vót' és Bódottág'. Hazaérünk, a két bodri beájult a fal tövén, én meg melléjük. Dögmeleg volt, de ha Kellynek voltak hősei, hát az enyémek is annak minősülnek.
Cicuka augusztusban egy éve hogy velünk van, nagyon szépen halad a bizalom útján. Testre is kikupálódott, nagyon édes kiskutya.
Bloom viharfóbiája odáig mérséklődött hogy a vihar már felettünk dörgött, de szépen megvacsorázott. Mikor hozzám került a nagyon messzi dörgésekre is kigübbedt a szeme, bújt a lehető legméllyebb, legsötétebb lyukba, csurgott a nyála és szétesett az agya teljesen. Szó szerint rettegett...A napokban a kedvenc képem róla:
Ez lesz a következő rajzom, egyben egy tesztporté is. Vettem 24 színárnyalatú, famentes grafitrúd készletet végre, juppí. :D Nagyon szépek a színei, kontrasztosak, kooh i noor termék egyébként. Maryke és Ruby se maradjon ki, hozok Róluk is egy-egy friss képet:
Nemrég hajnalban kimentem a kertbe, csak úgy. Élveztem a napfelkeltét, lőttem pár képet, élveztem a csendet.
Egyenlőre ennyi... Sziasztok, ha még nem halt ki teljesen az olvasóim listájáról mindenki. :)
Nagyon rég írtam, kicsit szégyenlem is magam...
A mai bejegyzés címe: nik.ON. Nemrég szert tettem egy 28-70, fix 2.8as Sigma obira. Ezzel "szintet léptem" úgy érzem, talán még most kezdem megtapasztalni a Nikon élményt. Soha nem vennék más márkájú vázat, nagyon szívemhez nőtt. Anno a D60ast is imádtam, de a mostani D80ba szerelmes vagyok. :) Következő lépésben egy 70-200as, szintén fix 2.8ast néztem ki magamnak, akkor eladom az 55-200as Nikkort. Nagyon fura még használni, leginkább portékra, különböző kompozíciókra alkalmas.Mivel nincs belső motorja, a vázba épített fókuszmotor állítja az élességet. Így kicsit lassú, mozgós képekhez szerintem nem annyira jó. Pár képet készítettem még csak vele, ízlelgetem a nagy fényerő adta lehetőségeket.
Egy-egy porté a csajokról:
Leesett az első hó nálunk, jó hátteret ad. Ezek a képek fény nélkül, borongós időben készültek. (Szeretem a kutyák szemét kiemelni, szeretem olyan csodálatosan "láttatni" Őket ahogy én látom.)
Kint viszonylag kevés fényben is jól használható, beltérben kicsit nyomiskodik, de a beépített vakuval jelentősen javul a hatásfoka. Eddig csak belső motoros obijaim voltak, azokhoz képest hangos és kicsit többet "téveszt". Viszont az ára kompenzálta, amire én használom elég lesz. Amúgy ilyen:
Nagy dög, 600 gr körül van súlyra, masszív felépítéssel.
Kutyáim téli pihenésen vannak, főleg most hogy hó és jég van. Nincsenek ilyenkor mozgatva túlságosan, meg is látszik rajtuk. Déva pl. most majdnem dagi az én szememnek. :D Bloom ősszel kiköltözött, igaz csak a kennel fele van kész. Tavasszal befejezzük, de mivel szunyálnak egész nap szinte, most elég még. Mary öregszik, őszült a pofija is, megváltozott a viselkedése. Sokkal többet alszik mint eddig, de ha ébren van jön-megy azért. Nem nehézkes a mozgása, csak a viselkedésén látom hogy változott, pedig még csak 6,5 éves. Remélem nem robban le idő előtt, kicsit idegesít is... Anyukája 8 volt mikor átment a szivárvány hídon, leukémiás volt... :"(
Itthon készülünk az ünnepekre, mától szabin vagyok január 3-ig.
Sziasztok!
Rég nem ragadtam billenytyűzetet, most pótlom. Nemrég csodás-fantasztikus dolog történt Velünk. :)
Dévával túlvagyunk az első versenyünkön, ami a III. Rákóczifalva Kupa volt. Neveztem kezdő távolságiba, kezdő freebe, TT-ba és Enike gyerekfutamba.
Reggel korán megérkeztünk, a focipálya adott helyszínt a versenynek. A "szomszédban" egész nap üvöltött a falunapon a zene, mentek a sergők... Csodás volt, nap végére már a basszus ütemére lüktetett az agyam..-.-"
Reggel korán kiértünk, regisztráció után Laci és Eni otthagyott Dévával. Lecuccoltunk, Dének felállítottam a ketrecét, letakartam lepedővel, mert árnyék sajna nem sok volt. A nap úgy tűzött, mintha nyár dereka lenne még, pedig szeptember 11-et írtunk. Le is égett az orrom, meg a lábam szára ami kilógott a térdnadrágból. Én okos persze feketét vettem fel.... :D
Kicsi Déva nem tudta most mit fogunk csinálni. Nyüsszögött, matatott a kecóban, soha nem volt még becsukva huzamosabb ideig. Pár perc után megnyugodott, elfeküdt.
Magányosan, egyre növekvő gyomorideggel vártam az első kör távolságinkat. Egyszercsak elhangzott a nevünk a felkészülők között. Elvittem jucikámat pisilni, aki 2-3 méternél nem ment messzebb tőlem, folyamatosan szemmel tartott. A felbukkanó fácánt sem akarta megenni, megállt, nézte, aztán nézett rám hogy szabad-e mennie. Simán behívtam egy halk hozzámmal, és láb mellett battyogott tovább míg a fácán le nem lépett. Dolga végeztével visszamentünk, elővettem a korongot. Itt hibáztam nagyot, ugyanis Déva Jawz-mániás, én pedig Hero 235-öst vittem, merthogy azt messzebbre bírom dobni. Nem kellett volna, legjobb emlékeim szerint egyet tudott megfogni érvényesen, vagy a pályán kívül fogta, vagy leesett a korong a szél miatt. Mindenestre tésztaszűrőt csinált belőle az 1 perc alatt. O.o
Nagy dícséret, vártunk a kezdő frees futamunkra. Na ezen volt igazi parám, reméltem hogy nem esek seggre mint anno Vecsésen Bloomal... :"D Leadtam a zenénket, felkészültünk, ééééés:
Feltettem mindkét futamot egy vidibe. Nem egy szuper minőség, de azért nézhető. Én személy szerint rendkívül boldog vagyok hogy sikerült megörökítenünk, jó lesz kiindulási alapnak. Hasznos visszanézni, láttam egyből mit-hol rontottam el. Sajnos kapkodtam is, ez remekül látszik, belülről nem éreztem kapkodósnak...Legközelebb másképp lesz, ígérem. :D Itt holtversenyben végeztünk 4.-5. helyen, csak a versenytársamnak a távolsági pontjai jobbak voltak, így összesítve 5.-ek lettünk.
Déva a hangos zenét, az idegen szagokat, embereket mind-mind figyelmen kívül hagyva egyszerűen csak játszani akart VELEM, és megfelelni NEKEM. Piszok meleg volt, és sajnos idegességemben nem tudtam eléggé segíteni Őt. A második távolsági már nagyon jól sikerült, sajna a gyomorideg miatt nem tudnám elmondani hol és hányat fogott meg, azt hiszem egy négy lábas ugrása is volt. Távolságiról sajna nincs videó.. :/ Kezdő távban 6. helyen végeztünk, szinte csak a második kör pontjaival.
Time trialban az elsőt megfogta, a második dobást elcsesztem, a harmadikat szintén sikeresen fogta.
Enikével holtversenyben végeztek az első és második helyen egy másik gyerkőccel, egyforma pontjuk volt.
Nagyon-nagyon boldog vagyok! :D
Nemsokkal később megjelentünk a helyi honlapon egy cikk erejéig, ez írásban is megjelent azóta, sajnos még nem sikerült beszereznem a lapot. Pár napra rá Veronikán keresztül megkerestek a megyei Néplaptól, miszerint szeretnének riportot és fotókat készíteni velünk. Abonyban találkoztunk a vásártéren, az újság pedig holnap jelenik majd meg. Beszkennelem majd, mert sokan kíváncsiak, csak sajna nehezen tudnának Néplapot venni pl. Pesten.
Na, most hogy jóóóóó sokat pötyögtem, megyek íjjászkodok tovább. Új hobbit találtunk magunknak, bár az alkarom olyan mint akit megvertek bottal. Az íj gyorsan megbünteti a rossz testtartást....:)
2011. augusztus 15., hétfő
Hozok egy adag Dé képet. Visszatért a meleg, Ő meg ugyanúgy pörög mint 20 fokban.. :D Igazi juci szerencsére. Nem nagyon tudnék egy bamba jucit elképzelni magam mellett. Újabban kezd házat is őrizni! 13 hós, de még nem tüzelt. 5-6 hós kora óta "alánézek" minden nap, de semmi még.
Sokat frizbizünk, kapott új jawzokat, rendkívül boldoggá tette, hiszen dolgozhat. Illetve neki nem csak munka a frizbi, hanem szívszerelme a repülő korongokat levadászni. :) Eszembe is szokott jutni, mikor elhoztuk és 9 hetesen átmászott 120 cm magas raklapon kersztül hogy jöhessen frizbizni... XD Addig végig ordított mint akit elevenen nyúznak. A telómon van róla babakori frizbi-üldözés, majd galleryre feltöltöm és belinkelem.A belső udvar körülbelül 45 méter, azt simán végigdobom neki jawz-al, pedig nehéz korong. Kénytelen vagyok azokat dobálni neki távolságra is, mert a herot egyszer fogja meg és tésztát lehet vele szűrni. :/ Az se olcsó korong annyira hogy egyszer használjuk. Ki szoktam fektetni amíg a másik háromnak dobálom a herot.
Na akkor képek:
És kezdek izgulni, úgy néz ki jövőre eggyel többen leszünk.. ;) Hogy kivel? Azt nem árulom még el... :)
Részletek az életünkből:
Jó rég írtam ide, igazából a gép sincs bekapcsolva napok óta. Úgy érzem jobb nekem nélküle. Lacinak sem hiányzott.
Nagyon sok minden történt velünk az utóbbi időkben. Több szülinapot is ünnepeltünk, 06.17.-én Dévám 1 éves lett.07.03.-án Bloom 4, míg Mariskám a 6. szülinapját ünnepelte 07.04.-én. Rubyt egy jó hónappal ezelőtt lenyírattam a kutyakozmetikussal. Eleinte csúnyácska volt kissé, mert a lenyírt szőr töve szürke volt. Már pelyhesedik, és fekete újra. Rossz sorsú gyermekek táborába hívtak el bennünket bemutatózni, Ruby és Pöttyös volt velem. A gyerekeknek nagyon tetszett, egyet sajnálok csak: az értelmi rész nem nagyon érdekelte őket.Egy-két kisgyerek volt akinek van otthon kutyája, és foglalkozva is van vele. Beszéltünk a kutyák helyes tartásáról, a kiképzési módszerekről, illetve hogyan ismerkedjenek meg egy kutyával. Pár trükköt is bemutattunk, aztán a frizbisportról is szóltam pár szót. A helyi honlaptól megkértek hogy pár képet küldjek,és mutassam már be a kutyáimat. :)
Dévával mindenféle dobást gyakorlunk, valami hihetetlen érzéke van a frizbihez. Talán ősszel megjelenünk valahol, ha úgy érzem elég felkészültek vagyunk. Munkahelyi gondok miatt nem nagyon megyünk sehova sem, nem tudni marad-e Lacinak... :( Hát ennyi nagy vonalakban. Zajlik az élet, remélem sikerült a tervemet megvalósítani, 1-2 éven belül...
.......15 perc jéghideg veríték.
15 perc dermesztő rémület.
15 perc remegés.
15 perc szédülés.
15 percnyi "rémkép" vízió..
15 percig nem volt meg reggel Bloom. 15 percig nem volt senki kutyája. 15 percig a sors azt tehetett volna Vele amit akart. 15 percig nem találtam, elvihették, elüthették volna...
Reggel Laci nem látta hogy kint van, és nyitva hagyta a kaput, Bloom pedig lelépett. Nem kívánom senkinek azt az érzést , amit át kellett élnem. Iszonyú volt... :( Szerencse hogy befelé ment a zsákutcában, a kiabálásomra már iparkodott hazafelé. Szerencse hogy nem volt kint az a juci kan, aki bárkinek/bárminek nekimegy ami mozdul...
15 perc alatt körülbelül 5 évet öregedtem. Remélem Laci eztán körültekintőbb lesz, és soha többet nem ismétlődik meg hasonló dolog... :(
Sokminden történt, igazából lusta vagyok begépelni. :D
A mai nap viszont annyira marandandó, hogy a bennem rejlő érzéseket, le kell írnom. Tictac a héten rákérdezett, hogy megyünk-e Vasadra, a tanyapartira. Addig eszemben sem volt hogy menjünk, Laci épphogy meggyógyult, nekem is egy könnyed kis tüdőgyuszi jutott, mellé torokgyulladás. Mégis igent mondtam, menjünk. 2re nálunk volt, bepakoltuk a kutyáit( Dongara, Face), a táskákat, Enikét, és enyém kutyákat( Ruby, Bloom). Dögmeleg volt, ám az Árkosi tanya kellemes hűsölést hozott. Kevés résztvevő volt, beszélgetés volt a nagy melegben. Érdekes dolgokat tudtam meg, és bízom a szerencsémben hogy megússzuk. Erről talán majd később...De remélem nem kerül rá sor.
A kutyák boldogan tébláboltak, oda-oda nyargaltak a hátsó kapuhoz hogy megyünk-e már? :D Hirtelen felhők érkeztek, hűvösebb idő lett. Hozzáfogtunk a tereléshez. A két idős bari mellé, érkezett három új, fiatal, friss szaladós biri. Megcsodáltam Dongarát, aki 2 év kihagyás után, igen becsületesen helyt állt, nyugodtan, higgadtan dolgozott. Én Bloomot vittem be először, Ruby maradt a ketrecben. A birkák megdolgoztatták a kutyát, érdekes volt nagyon nézni és átélni... Ruby következett. Nem vártam sokat tőle, gondoltam nem nagyon tud majd mit kezdeni a fürge birkákkal, akiknek eszük ágában sincs az emberhez közeledni... :D
Pórázon volt még, mikor a biriket leszedtük a kerítésről. Elengedtem, eztán jött a hidegzuhany. Ruby olyan csodálatos volt, hogy még most is beleborzongok. Elenegdtem, lefektettem. Körbeküldtem, kapásból olyan távolsággal kerülte meg őket, laposkúszásban hogy az állam leesett. Nem akartam hinni a két saját szememnek! Volt balansza, gyönyörűen, távolságból, szemmel és testtel dolgozott. A legnagyobb öröm az volt, hogy mikor a birkák a karám falához préselték magukat, Ruby eléjük ment, és lassan közelítve, szinte szúrós szemmel leszedte őket onnan. Valami csodás érzés volt, végre nem engem nézett hogy hol vagyok a birkák körül, végre elkezdett gondolkozni. A fülét fordította csak felém, figyelte mit mondok. Végig lapulós, higgadt mozgása volt, nem kapkodott, nem ész nélkül "baktatott". Úgy érzem, beérik a kutya, valami meleg, jóleső érzés tölti ki a mellkasom jelenleg. :D Boldog vagyok, de nagyon. És csak bíztatni tudok mindenkit, bízzon magában és a kutyájában, a munka meghozza gyümölcsét!
Ha visszagondolok hány és hány ember mondta már Rá, hogy hagyjam a fenébe vele a terelést, úgysem lesz ebből semmi...Ez egy sz*r kutya, fölösleges erőltetnem... Itt van Bloom, vele tereljek, annak legalább van ösztöne..stb...stb... Mégis vittem magammal, hátha..próbáljuk, majd lesz valahogy. Ha más nem, de jól érzi magát legalább, sétál, bandázik... És az álom valóra válik úgy érzem...
