Huhh!

2 hét kimaradás után eljutottam kutyasuliba végre, nagyon boldog voltam. Dévát és Bloom-ot vittem most csak, hárman mentünk. Betti nagyon jó kombikat agyalt ki nekünk, oda kellett tenni magunkat a pályán. Annál nagyobb volt az öröm mikor sikerült mindent megcsinálni amit kitalált számunkra! Bloom végigvigyorogta a napot, boldog volt. Az A-palánk is kikerült a pályára, ezen az akadályon úgy néz ki running zónát csinálunk, ha esetleg zavaró lesz a kutyáknak akkor módosítjuk. Bloomnak eléggé tetszett ez a fajta zóna, átúszott a palánk tetején, szép volt. A pallón egyenlőre csak rohanás van, nem kérek megállást a végén. Külön gyakoroljuk a zónát, egyre ügyesebb, látszik a fejlődése.
Déva leginkább a szocializáció miatt jött, viszont mostmár egyáltalán nem érdekli a többi kutya. Voltak kölykök, akik iszonyú jókat játszottak, Dé viszont megnézte őket és angolosan távozott. Az egész napot teniszlabdával a szájában töltötte, 2 rövid gyakorlása volt az agility pályán. A 6 méteres sárga kúszó, a zsákos kúszó és a szinte elfektetett palánk volt ma a feladata. Nagyon tetszik neki a kúszó, magától többször átszaladt rajta, persze labdával a szájában. A zsákos kúszó sem rettenti el, átrobbant rajta szinte. A palánkon végigvezettem a kezemben lévő labdával, nem félt, bátran végigkocogott rajta. Rendkívül figyelmes volt egész nap, el nem mozdult láb mellől szinte, se kutyákkal se szagokkal nem törődve folyamatosan rám koncentrált. Nagyon boldog vagyok most, és úgy néz ki tavasszal nevezünk kezdő osztályba valamelyik versenyen. Előre izgulok ezen, de fenékbe leszek billentve ha nem megyek. :) Nagyon érdekes hogy az agilitytől idegenkedtem leginkább, utolsó sportként próbáltuk ki. Rengeteg kellemes percet szereztem már most, alig kezdtük el az edzéseket pedig még... Nem érzem magam idegenként a pályán, élvezem a rohanást, és egyre jobban tudom a testjeleket is érzékeltetni velük.
A mai nap hősei /számomra legalábbis/:

Pár kép Betti kutyáiról az agility mappában, a fotóalbumomban. :)