Majdnem katasztrófális edzés.

Tegnap edzésre vittem Rubyt és Bloomot, Dé itthon maradt most. Edzőnk futós kombikat szeretett volna gyakoroltatni, de valahogy semmi nem úgy sikerült mint kellett volna. Rubyt nem izgatta az egész, kifelé nézett a gyerekekre, és inkább lelépett játszani, majd a visszahívásomat figyelmen kívül hagyta, ami igen ritka nálunk.... Meg volt szédülve, minimális erőfeszítést tett csak a munkára. Bloom gyönyörűen ment, viszonylag tudtam vele a tempót tartani, de az utolsó előtti ugrónál már nem tudtam olasszal átvinni a kúszóra, mert gyorsabb volt és lemaradtam. :) Ez nem újdonság, inkább az a furcsa ha sikerül előtte mennem. Neki az örző-védősek zárták az edzést, előkerült az ostor, Bloom pedig érzékeny rá sajnos... Mellém, illetve a kúszóba telepedett, majd az első adandó alkalommal besprintelt az autóba. Hazaérve letettem őket pihenni,  és az itthon maradt Dévát és Maryt "vettem elő" egy kis agyfárasztásra. Kicsi Dé gyönyörűen csinálja az alap engedelmességi feladatokat, a behívásnál már tapad a lábamra és úgy néz felfelé, hogy megfelel-e így nekem? Aranyos kutya, penge esze van, legközelebb jön velem edzésre. Mary trükköket gyakorolt, mondhatni magától felkínálja a repertoárját ha nasi van nálam. Vegyes érzelmekkel zártam a tegnapot, hiszen voltak szép megoldások, de bénázás is bőven. Néha kicsit sutának érzem magam a pályán, de ennyi edzés után szerintem ez még természetes. Viszont vannak dolgok, amiket magamtól érzek hogy igen,ez volt az, ez szép volt... Néhány kép készült Betti kutyáiról, szeretem Őket. Megkaptam  Tictacot, futhattam vele. Nagyon örültem neki, mert számomra csodaszép és ügyes kutya. Minden tiszteletem Bettié, aki abból ami Tictac volt, a mostani Tictacot kihozta. Azt mondják innen szép nyerni.... :) A képek a linkek között megtalálható fotóalbum, agility mappájának végén megtalálhatóak.