Részlet

Részletek az életünkből:
 Jó rég írtam ide, igazából a gép sincs bekapcsolva napok óta. Úgy érzem jobb nekem nélküle. Lacinak sem hiányzott.
Nagyon sok minden történt velünk az utóbbi időkben. Több szülinapot is ünnepeltünk, 06.17.-én Dévám 1 éves lett.07.03.-án Bloom 4, míg Mariskám a 6. szülinapját ünnepelte 07.04.-én. Rubyt egy jó hónappal ezelőtt lenyírattam a kutyakozmetikussal. Eleinte csúnyácska volt kissé, mert a lenyírt szőr töve szürke volt. Már pelyhesedik, és fekete újra. Rossz sorsú gyermekek táborába hívtak el bennünket bemutatózni, Ruby és Pöttyös volt velem. A gyerekeknek nagyon tetszett, egyet sajnálok csak: az értelmi rész nem nagyon érdekelte őket.Egy-két kisgyerek volt akinek van otthon kutyája, és foglalkozva is van vele. Beszéltünk a kutyák helyes tartásáról, a kiképzési módszerekről, illetve hogyan ismerkedjenek meg egy kutyával. Pár trükköt is bemutattunk, aztán a frizbisportról is szóltam pár szót. A helyi honlaptól megkértek hogy pár képet küldjek,és mutassam már be a kutyáimat. :)
Dévával mindenféle dobást gyakorlunk, valami hihetetlen érzéke van a frizbihez. Talán ősszel megjelenünk valahol, ha úgy érzem elég felkészültek vagyunk. Munkahelyi gondok miatt nem nagyon megyünk sehova sem, nem tudni marad-e Lacinak... :( Hát ennyi nagy vonalakban. Zajlik az élet, remélem sikerült a tervemet megvalósítani, 1-2 éven belül...

15 perc.

.......15 perc jéghideg veríték.
15 perc dermesztő rémület.
15 perc remegés.
15 perc szédülés.
15 percnyi "rémkép" vízió..
15 percig nem volt meg reggel Bloom. 15 percig nem volt senki kutyája. 15 percig a sors azt tehetett volna Vele amit akart. 15 percig nem találtam, elvihették, elüthették volna...
Reggel Laci nem látta hogy kint van, és nyitva hagyta a kaput, Bloom pedig lelépett. Nem kívánom senkinek azt az érzést , amit át kellett élnem. Iszonyú volt... :( Szerencse hogy befelé ment a zsákutcában, a kiabálásomra már iparkodott hazafelé. Szerencse hogy nem volt kint az a juci kan, aki bárkinek/bárminek nekimegy ami mozdul...
15 perc alatt körülbelül 5 évet öregedtem. Remélem Laci eztán körültekintőbb lesz, és soha többet nem ismétlődik meg hasonló dolog... :(

Terelés-Vasad.

Sokminden történt, igazából lusta vagyok begépelni. :D
A mai nap viszont annyira marandandó, hogy a bennem rejlő érzéseket, le kell írnom. Tictac a héten rákérdezett, hogy megyünk-e Vasadra, a tanyapartira. Addig eszemben sem volt hogy menjünk, Laci épphogy meggyógyult, nekem is egy könnyed kis tüdőgyuszi jutott, mellé torokgyulladás. Mégis igent mondtam, menjünk. 2re nálunk volt, bepakoltuk a kutyáit( Dongara, Face), a táskákat, Enikét, és enyém kutyákat( Ruby, Bloom). Dögmeleg volt, ám az Árkosi tanya kellemes hűsölést hozott. Kevés résztvevő volt, beszélgetés volt a nagy melegben. Érdekes dolgokat tudtam meg, és bízom a szerencsémben hogy megússzuk. Erről talán majd később...De remélem nem kerül rá sor.
A kutyák boldogan tébláboltak, oda-oda nyargaltak a hátsó kapuhoz hogy megyünk-e már? :D Hirtelen felhők érkeztek, hűvösebb idő lett. Hozzáfogtunk a tereléshez. A két idős bari mellé, érkezett három új, fiatal, friss szaladós biri. Megcsodáltam Dongarát, aki 2 év kihagyás után, igen becsületesen helyt állt, nyugodtan, higgadtan dolgozott. Én Bloomot vittem be először, Ruby maradt a ketrecben. A birkák megdolgoztatták a kutyát, érdekes volt nagyon nézni és átélni... Ruby következett. Nem vártam sokat tőle, gondoltam nem nagyon tud majd mit kezdeni a fürge birkákkal, akiknek eszük ágában sincs az emberhez közeledni... :D
Pórázon volt még, mikor  a biriket leszedtük a kerítésről. Elengedtem, eztán jött a hidegzuhany. Ruby olyan csodálatos volt, hogy még most is beleborzongok. Elenegdtem, lefektettem. Körbeküldtem, kapásból olyan távolsággal kerülte meg őket, laposkúszásban hogy az állam leesett. Nem akartam hinni a két saját szememnek! Volt balansza,  gyönyörűen, távolságból, szemmel és testtel dolgozott. A legnagyobb öröm az volt, hogy mikor a birkák a karám falához préselték magukat, Ruby eléjük ment, és lassan közelítve, szinte szúrós szemmel leszedte őket onnan. Valami csodás érzés volt, végre nem engem nézett hogy hol vagyok a birkák körül, végre elkezdett gondolkozni. A fülét fordította csak felém, figyelte mit mondok. Végig lapulós, higgadt mozgása volt, nem kapkodott, nem ész nélkül "baktatott". Úgy érzem, beérik a kutya, valami meleg, jóleső érzés tölti ki a mellkasom jelenleg. :D Boldog vagyok, de nagyon. És csak bíztatni tudok mindenkit, bízzon magában és a kutyájában, a munka meghozza gyümölcsét!
Ha visszagondolok hány és hány ember mondta már Rá, hogy hagyjam a fenébe vele a terelést, úgysem lesz ebből semmi...Ez egy sz*r kutya, fölösleges erőltetnem... Itt van Bloom, vele tereljek, annak legalább van ösztöne..stb...stb... Mégis vittem magammal, hátha..próbáljuk, majd lesz valahogy. Ha más nem, de jól érzi magát legalább, sétál, bandázik... És az álom valóra válik úgy érzem...

Borús kilátások

Talán észre sem venni hogy nem vagyok, nem írok..nem olvasok....Némán szemlélem a világot, figyelem a körülöttem kavargó embermasszát. Egymással nem törődve, egymáson átgázolva törtet mindenki a saját kis célja felé. A héten voltam a gerincemmel röntgenen, sajnos semmi jót nem mondhatok. Ne emeljek, ne hajoljak, ne mozogjak..kérdem én:élni még élhetek,megengedik? Hogy szeressem a gyerekem, ha fel sem vehetem? Hogyan játszunk együtt ha nem futhatok? Két hete megint olyan nap volt, mikor képtelen voltam felkelni, a fájdalom visszalökött az ágyba és lüktetett, hasogatott mindenem. A változatosság kedvéért a jobb lábam hasznavehetetlen volt, mintha nem is az enyém lett volna. Nem sajnáltatom magam, csak hogy értsétek miért nem vagyok mostanában. Ha eltelik az a pár nap, szinte a régi mivoltom kapom vissza. Eldöntöttem hogy orvosok helyett elmegyek az egyik ismerősünkhöz, aki természetgyógyász és csontkovács is. Remélem helyrepofoz valamilyen szinten, nem szeretném hogy a vasadi frizbiverseny Déva első és utolsó versenye legyen, mert én nyomorultkodok...A családom és négy kutyám vár vissza, a régi, mozgalmas életbe, szóval Talpra Magyar! :) Majd jelentkezem még.

Boldog szülinapot kicsi Rubym!

Ruby 16.-án betöltötte 3. életévét! Most mondja rá valaki hogy nem gyönyörű kutya! :)

A tortája zöldséges rizs volt, alutálcás cicaeledellel elkeverve. Nem tudom miért, de meg vannak hülyülve a kutyáim a macskaeledelekért. Gondoltam már rá hogy jutifalatnak lehet egy zacskó kitekattot kéne venni... :D
Kapott még teniszlabdákat, egy bontófésűt, egy zacskó jutifalatot, és vasárnap kapja meg a frizbijeit.
Elmentünk sétálni, Rubyval és Bloomal. Botot dobáltam nekik, jól megfutattam őket, aztán felfedezte Bubi is, hogy van ott bizony jókora víztócsa... Rendkívül örültem nekik, förtelmes büdösek lettek mindketten.Bloom szabályszerűen hasasokat ugrott, Ruby csak mellkasig ment be, megvárta hogy a Pöttyös kihozza a botot, aztán elvette tőle... :)

Isten éltessen még velünk, sok-sok éven át drága kiskutyám!

Képdömping

Kicsit unom magam és az időt.. Napok óta csak döglés van, semmi sem történik... Legyen már tavasz...úgy nagyon-igazán! :) 16.-án volt Ruby 3 éves, sajnos még tortás köszöntésre nem volt lehetőségem. Új labdákat kapott, azokat még akkor oda adtam, örült neki nagyon. :) Amint kisüt a napocska, hozok tortás képeket is róla. Pár friss kép a kis falkámról:

Frissüljünk...

Ideje frissülni, termékeny napok vannak mögöttünk.
Pénteken itt járt Déva tenyésztője, régi jóbarátunk is egyben. Megnézték Dét, tartottunk egy rögtönzött frizbis bemutatót, le voltak nyűgözve. :) Igaz, kukába való korongjaim vannak, eldobni sem lehet őket rendesen már...
Elhozták Déva féltestvérét, Fantát. Fanti a mostani alomban született, Lux X Titi lánya, így anyai részről Dé féltesója. Csináltam a magabiztos állatkáról képeket:

Fanta

Megkértem Otit hogy állítsa már meg Dévát, had legyen róla is friss kép, amin látszanak a testarányai rendesen. Íme:

Igazán szemrevaló lányka, nagyon jó belső tulajdonságokkal. Nagyon gyors kutya, fordulékony, figyelmes, apportmán és egy simiért a csillagokat is lehozza az égről... Oti szerint elhoztuk az alom legjobb kutyáját.

Én ezt eddig is tudtam. :D 

A másik, amit feltétlen szeretnék leírni, hogy tegnap újra voltunk iszapbirkózni agility edzésen. Ruby, Déva, Bloom volt velem, Laci, Enike és Öcsém meg jött nézőnek és segítettek a ki- be pakolásban. Bloom remekül futott, ha odafigyelek a testjeleimre, nagyon szépen irányítható. Nem önállóskodik a pályán, rám figyel 100%-ig, csak ne csattogjanak ostorral a közelben. Ez az egy gond van csak vele... Déva 9 hónapos lesz, ezért minin elkeztük az ugrókat is. Egyszer vert, aztán már úgy nyújtotta a hátsó lábait hogy még a talpa is ökölben volt. :) Eddig a kúszó a kedvence, szerintem minden fiatal kutya azt szereti a legjobban. Egy dolog különösen tetszett. Déva magától a szünetekben fel-le szaladgál a pályán, nyargal a kúszóban oda-vissza, labdával a szájában. Épp befelé tepert volna, a kúszó szájába már belépett első lábaival, mikor szóltam neki hogy jöjjön. Abban a minutumban, egy pillanat alatt úgy visszafordult hogy csak lestem. Ennek nagyon örülök, hiszen ez talán egy jó alap lehet a jövőben.
Akit még feltétlen meg kell osztanom: Ruby!
Kivettem a kocsiból őket, jöttek-mentek, szaglásztak, jelölgettek. Ruby teljesen kontrollálható volt, szót fogadott, figyelt rám! A labdával is hajlandó volt játszani, érdekelte az agility! Nagyon- nagyon boldog voltam, csak lesz belőle is valami, úgy látom. Nagyon sokat gondolkoztam rajta hogy miért nem érdekli, mit csinálok rosszul... Nagyon jó eszű, energiával teli kutya pedig.